A minap egy régi ismerősömmel találkoztam egy bevásárlóközpont parkolójában. Nagyjából 15 éve nagyon sikeres vállalkozónak ismertem meg, a számítástechnikai vállalkozásán kívül több mindennel foglalkozott, az a típusú ember volt akiről a legtöbben úgy gondolták, hogy minden arannyá válik a kezében.

 

Éppen ezért nagyon meglepődtem, amikor a felém botorkáló rosszul öltözött, zombi kinézetűvé vált ismerősömet megláttam. Egyszeriben szomorúság érzése futott át rajtam, nem jó érzés volt látni. 

 

 

A válasz prózai porszem csúszott a gépezetbe, egyszerűen más idők járnak, most a lejtő alján van és ki tudja, hogy lesz-e ereje újra felkapaszkodni.

 

A helyzet az, hogy a mostani gazdasági helyzetben nem feltétlenül kell baleknek lenned, hogy komolyan megégesd magad. Sajnos számos példát tudok említeni a személyes ismerőseim között, akik gigászi vállalkozók voltak és most szó szerint a napi megélhetésért küzdenek.

 

Az egyik ismerősöm 100 vendéglátó egységgel rendelkezett, mind saját tulajdonú volt, mára talán egy ha maradt neki, mindenén végrehajtás van. Korábban a jobb hónapokban több tízmillió forint ütötte a markát, most a túlélésért küzd. Valószínűleg ez a mostani helyzete rémálmában sem jött elő.

 

Egy másik barátom, aki egy nagyon kreatív elme, az év vállalkozójának választották, most az egyik legnagyobb problémája, hogy az albérletét kifizesse, drukkolok neki, hogy visszatérjenek régi szép napjai.

 

Megint egy másik ismerősöm egy betonkeverő üzem tulajdonosa volt, a villáját 150 millió forintért adta el, sajnos nem jókedvéből, ő is a padlót fogott milliomosok közé tartozik. És még folytathatnám a sort példákkal.

 

Most talán úgy gondolod, hogy kissé negatív hangvételűre sikerült az írásom első része. Igazad van, de nem az volt a célom, hogy elriasszalak a vállalkozások és befektetések világától. Pusztán arra akartam felhívni a figyelmedet, hogy a mai világban nincs olyan, hogy „biztonság”, teljesen mindegy, hogy vállalkozó vagy alkalmazott vagy, ez mindkét esetben igaz.

 

És az is igaz, hogy amilyen gyorsan a lejtő alján találhatod magad, olyan pillanatok alatt fel is juthatsz a csúcsra. Sajnos néha ez a pillanat nem mindig jön el olyan hamar, mint szeretnéd és az is lehet, hogy most úgy gondolod, hogy sosem fog eljönni, ennek ellenére azt mondom, hogy soha ne add fel az álmod.

 

Sajnos nekem is sikerült megismernem alaposabban Murphy törvényét, több olyan dolgot megtapasztalhattunk a piacon, amit a közgazdászok többsége álmában sem gondolt volna, csak, hogy egy példát említsek, az arany unciánkénti árfolyama 1900 dollárról 1200 dollárra esett és ez még lehet, hogy nem az alja. Egy olyan fogyóban lévő nyersanyagnál, ami egyben a jegybankok tartaléka és a kisbefektetők közkedvelt befektetése, szinte elképzelhetetlen és mégis igaz.

 

Ha már szóbahoztam a saját dolgaimat, én is voltam már nagyon lent és nagyon fent, az elmúlt időszakban kénytelen voltam én is komoly veszteségeket elkönyvelni, de szentül hiszem, hogy ezek a dolgok mind a tanítások részét képezték és azt szolgálták, hogy a visszaesés után még stabilabb rendszert tudjak felépíteni.

 

Ami a veszteségeket illeti, sajnos, most egy ilyen világban élünk, sokszorosan könnyebb mellényúlni, mint jó megoldásokat találni, még a legnagyobb körültekintés mellett is. Dzsungelben élünk, ahol kivagyunk szolgáltatva az állam, a bankok, és a szélhámosok kénye kedvének, de soha nem szabad feladni a céljainkat, edzeni kell az állóképességünket és az elménket és ha elég állhatatosak vagyunk megtaláljuk a szabadsághoz vezető utat.

 

 

Hiszem, hogy az ember szabadnak született és ez egy olyan cél, aminek a megvalósítása mindennél fontosabb feladatunk, még akkor is, ha az út sokszor leginkább egy göröngyös hullámvasúthoz hasonlít.

Király Norbert